Bingeni Hildegard misztikus elragadtatását az egyház is hitelesnek fogadta el, és maga III. Jenő pápa kéri, hogy folytassa látomásai közlését, miután 1147-48 fordulóján a legmagasabb rangú egyházi személyiségek vizsgálják meg Liber Scivias; Wisse die Wege című hatalmas, három kötetes munkáját. A diadalmas egyház ekkor még nem látott semmi fenyegetőt a misztikus képességek megnyilatkozásában és eredményeinek közzétételében. Néhány évszázaddal később már nem ez lesz a helyzet.

A Liber Scivias harmadik könyvének - mely a Tökéletessé Formálódó Idők címet viseli - végén található az a három himnusz, ami alább olvasható. Ez a könyv hét himnusszal, illetve egy misztériumdrámával zárul, beteljesítve a tizenhárom látomás építményét, ami János Jelenéseinek megfelelően az utolsó ítélettel végződik. (Az első könyv a Bűn Elátkozott Állapotában, a második pedig a Megváltás Tüzes Műve címet kapta.)

 

 

Bingeni Hildegard munkássága nem korlátozódott látomásai leírására és prédikációs körutak bejárására. Himnuszaihoz és a fentebb említett misztériumjátékhoz (Az Erények Rendje) zenét is szerzett. Az írott formában közreadott jelenések és a zene bensőséges egysége még az én, zajoktól és kétségbeesett kiáltásoktól megsüketült fülem számára is érzékelhető. A dallamok és a képek tollpiheként emelnek a magasba, és soha nem engedik, hogy alázuhanjak. Ezeknek a műveknek minden bizonnyal több különböző, modern hanghordozón hozzáférhető kiadása is létezik, én eddig csupán a Vox zenekar Diadema című lemezét hallottam, amelyen Bingeni Hildegard több kompozíciója található, eredeti hangszerelésben és szövegekkel.

A Liber Scivias teljes egészében 1151-ben készült el, amikor szerzője immár az 1150-ben általa megalapított rupertsbergi kolostor vezetője volt. Ezért kapta ezután a "rupertsbergi látnoknő" nevet.

Röviden meg kell még emlékeznem másik nagy, misztikus művéről, az 1163 és 1174 között elkészített Liber Divinorum Operum (Az Isteni Művek) címet viselő írásról. A szenvedélyes lobogás nem szűnik meg, de némiképp elcsitul, és az elmélyült, az odaadás reszkető szenvedélyétől a nyugodtabb, melengető hangnemig jutó leírások a mindenség és a teremtmények viszonyáról szólnak.

Végezetül említést teszek a látnoknő érdeklődéséről a teremtett világ természete iránt, már csak azért is, hogy bebizonyosodjék: a túlságosan is jól megszokott megközelítés, amely éles ellentétbe állítja a legáltalánosabb értelemben vett irracionális és racionális megközelítést, és a különféle kutatási/érdeklődési területek ez alapján való különválasztását, nem áll meg. Bingeni Hildegard orvosi és természettudományos munkássága szoros összefüggésben áll misztikus látomásaival, ahogy egy élet teljessége összefonja ezeket az - éles szilánkokra töredezett gondolkodásunk számára - már össze nem egyeztethető dolgokat. A megkeresztelt kenyér segítségével történő gyógyítások, és a legkülönfélébb élőlények, ásványok, kőzetek és fémek rendszerező gyűjteménye látomások által sugallt tapasztalatokból és megfigyelésekből származott. 1151 és 1158 között született meg az a két műve - Liber Simplicis Medicinae (Egyszerű - fizikai - Gyógymódok), illetve Liber Compositae Medicinae (Összetett - betegségek okai - Gyógymódok), melyekben feljegyzi az általa ismert természeti jelenségeket és gyógyítási módokat. Természetesen ezeket az írásokat is egyházi hitelességgel ruházták fel.

Valószínűleg ez a sokoldalú és a hit egységébe foglalt tudás tette őt már korában is olyan híressé, hogy mind világi, mind egyházi nagyságok hozzá fordultak súlyos problémáikkal. Tudták, hogy az Élő Fény, amit ő közvetlenül megtapasztalt, átjár mindent és mindenkit, és annak, aki őt hallgatja, Legbenső Fényként tárul fel, ami egyszerre válasz és gyógymód bármiféle kételyre és kórra.